ÓÓÓÓ Fizika óra

Csöndben ülünk egy padban

Ó azt az omlós kekszet

Csöndben ropogtatva

 

ÓÓÓ az a zacskó ropi

Sós pálcikák sorba-sorba

Reménykedünk hogy véget ér az óra

 

Mondják, az anyagot az óra meg ketyeg

Majd egy hang szól:

Gyerünk kifele gyerekek.

Megindul a tömeg, lepereg a szöveg

A tanár a földön hempereg

Majd beül a székbe és ordítja:

Elkezdődött a tanóra!

 

De az óra csak pörög a porban

Majd lassan véget ér a tanóra

A táskákkal együtt felállunk a padokra

És együtt kiáltjuk:

Gyerünk haza!

 

Egy éjjel mikor sötétben fekszem az ágyon

Arra gondolok, hogy nincs már többé barátom

S keserű döntések szálingóznak fejemben

Hogy nincs kiért élnem

Ezért ideje megtennem, amitől mindidáig féltem

Bánatos szívembe késsel is belevéstem

Ezért pokolra fogok jutni ezt én, nem kétlem

 

Keresem helyem, de a választ nem lelem

Hogy mi célból születtem. Meg én ezen a helyen

Keresem azt a helyet ahol boldogan, élhetem!

De ilyen hely számomra Nem terem.

A Föld nem az a paradicsom, ami fán terem!

 

Egy sötét helyre születtem.

De a kérdésre a választ nem lelem meg

Hogy miért nincs e világon, aki engem ellnem ítél?

E választ a kérdésemre sehol se találom,

Hisz nem érdekel senkit az én magányom,

Társam nem lelem e szörnyű világon,

 

S mikor a fejemet elönti az izzó félelem!

Mikor a szemen vérben forog, azt kiáltom: Ég veled!

Keserű gondolat szál a fejembe,

Egy áldozati tőr most ál a szívembe,

Kitépem szívemet és felejánlom neked,

Hogy élj boldogan de, én innen elmegyek!

Nem keserítem tovább az életed,

Ha vérző szívemet kezedből a porba leveted.

Elmegyek innen, vissza se nézek,

Hátrahagyom megtört szívem s minden emlékem,

 

Majd eltűnök lassan a messzeségbe,

Már csak az árnyékom láthatod a naplementében.

De az első széllökés feldönti testem,

Mert nálad hagytam szerető szívem,

De utolsó lélegzetemmel is azt kiáltom: Ég veled én nem vagyok e világon

És porba hulló testem többé már nem látod.

A végső búcsút szívemnek ajánlom

De a meggyötört szívem egyszer csak megszakad

És portól porrá leszek, ez marad!

 

Mióta megláttalak

Érted dobog szívem

És csak egyre erősebb az érzés

Mikor a közelembe érsz

 

De fáj is a szívem

Hisz nem leszel velem

Mert a nép kifosztása

Számodra nagyobb feladatot jelent

Majd egyszer remélem, meglágyul szíved

S adsz nekem egy esélyt

Hogy bebizonyítsam mit is, érzek

 

Igaz érzéseim titkolni nem tudom

De már megszokhattad, hogy minden titkom tudod

Azért írom e verset, hogy kegyeidbe fogagy

És elmondhassak neked szép és jó dolgokat

 

 Imádni téged oly csodás

Mint a legszebb szerelmi vallomás

S én szeretlek téged

Ehhez nem fér kétség

 

De ez egy egyirányú érzelem

És ezt fájlalja szívem

Hogy nem lehetsz velem

Hisz te nem szeretsz engem

 

De én imádok veled lenni

Titokban rágondolni

S teljes szívemet neked adni

S titokban csodálni

 

De tudom hogy semmi esélye

Mert te nem lehetsz velem

Hisz nem szeretsz engem

Ezért fáj az én szívem

 

Még ugyan nem láttalak

De gondoltam rád sokat

Hogy elmondhassam neked

Tetszel! Mióta először megláttalak

 Ezért érzéseim titokban nem maradhatnak

 

 De ennek a versnek most végetvetek

 Mert a költő szájából is elfogytak a rímek

 De ezt a pár sort ajánlom neked

 Mert ebbe benne rejlik a lényeg

 

Egy elkeseredett fiú könnyeit hullatja

Nem érti, miért kell e világba meghalnia

Csak ül az ágyon és zokog magába

Nem volt egy lány se ki megértette volna

 

Megértette volna, miért kell meghalnia

Miért kell e világot ily egyszerűen elhagynia

Miért kel arcáról most könnycseppeknek hullnia

S vajon mi volt az ő titka

 

Szerelmes lett egy esős hajnalon

Mikor minden virág a legszebben ragyog

S azt hitte a lány egy angyal

Elmondta neki, hogy ő csalódni nem akar

 

De a lány nem vette komolyan

Játszott vele majd otthagyta

A fiú szíve összetört

Lelke bánatba merült

 

Majd próbált újra szeretni

De félt hogy bánatot fog szülni

Mert egy olyan lányba szeretet

Kiről nem tudhatja, mit érezhet

 

Csak ül az ágyon, és arcát törli

S azon gondolkodik, megéri e szeretni

Majd ki megy a kertbe

 Hurkot köt a kötélre

S azon gondolkodik, megérné ezen újra szeretni

 

De rájön nem kéne meghalni

Hisz az életet nem ily könnyű feladni

Hát visszaballag a szobába

Az ajtót magára zárja

 

Kezét arcába temetni

S zokogni egy életen át

Mert sose tudja meg

Megérte volna ezen, volna újra szeretni

 

 

Mikor a fáig se látók már

Eszedbe jut h a kezedbe, van egy félig üres pohár

Megiszod hát, és tovább állsz

 

Tovább nem jut eszembe a rím

Miért gyötör ez a kín?

De akkor hirtelen felnézek az égre

És itt van a versemnek is vége

 

Egy Démon járja, a tájat.

Új utódot keresve magának

 

Egy sötét házhoz érve

Gonosz erőt érez

Benéz hát a házba

S egy gyermeket lát az ágyban

Aki éppen édes álmát alussza paplanjába

De akkor hirtelen felnézett a gyermek

S meglátta a Démont, akinek a szeme tűzben égett

Megijedt a gyermek a Démon láttán

Fejére húzta paplanját és keservesen sírdogált

Majd reggel mikor felkelt

Azt hitte csak álmodott

De soha nem feledte el a Démont, akit láthatott

 

Minden nap, minden percben

Csak te jársz eszemben

S meg akartam tenni

De mégsem mertem

Mert tudtam jól

Hogy szeret a szívem

 

De tudom jól

Hogy nem lehetsz velem

Mert a te szíved

Nem dobog értem

S mégis remélem

Hogy amit én nyújtok irántad

Azt meg is teszem

Mert nem érdekel senki és semmi

Csak veled öröké együtt lenni

 

Szeretnélek újra látni

Ismét karomba zárni,

S füledbe súgni:

Szeretlek nagyon!

Újra beszélgetni veled,

Minden könyvet föllapoznék neked,

Hogy elmondhassam:

Menyire szeretlek!

Minden nap gondolok rád,

A csillagokban is, téged látlak már,

S mikor feljön a nap,

Gondolatomban ismét te vagy,

TE és, hogy a mosolyod az égen oly szépen ragyog.

Álmaimban téged látlak,

Hogy egy nap megtalállak,

Őszintén karjaimba zárlak, Hisz egész életemben csak téged várlak.

 

 

Kértem Istent mutasson utat nekem

Hogy ne keljen ennyit szenvednem

Hogy bárcsak élhetném világom

Egy szebb és nyugodtabb helyen

 

De rájöttem, hiába kérem

Bárcsak meghaltam volna régen

Most nem kéne mindhiába élnem

S halálomat siratni senkinek nem kéne

 

Hisz senki nem ismert, volna

Nem tudná senki, hogy éltem e korban

S elmerülhetnék bánatomba

Lelkem mély fájdalmába

 

Miért? Vajon miért kell engem hitegetni

Igaz érzéseim ily egyszerűen átverni

Kegyetlen hazugsággal megbántani

Szívemet kegyetlenül összetörni

 

Kegyetlen a világ

De itt kell, éljek

Bánatos szívemet lassan benövi a végzet

 

Egy keserű gondolat szál most fejembe

Vajon elmondjam neki, hogy szerettem

Hogy ennél csodálatosabbat még sose éreztem

S rájöttem ő csak ő, kell nekem

 

Gondolataim most is felé szálnak

Álmaimban téged látlak

S szeretném, ha tudnád csak téged, imádlak

De a titok marad, míg szívemen a bánat kihasad

 

Mert sajnos nem mondhatom el, mit érzek

Hisz eljátszottam már minden esélyem

Így nem tudhatom mi lett, volna

Ha elárulom titkomat

 

Hisz barátnak még jó, vagyok

De én ennél töbre vágyom

Szeretném elmondani menyire, szeretem

Hogy szívem egy ideje csak érted dobban

 

De félek, hogy bántanálak érzéseimmel

Ezért ez a vers egy gondolat marad

És minden, amit irántad szívemmel érzek

Azt feledni sose adja szívem

 

Egyedül forgolódom az ágyon

S tova szál egy röpke álom

Hogy szeretnék most veled lenni

Éjszakánként titokban melléd bújni

S szádra csókot lehelni

 

Tudom, már nem érzed azt, mint rég

Pedig jó lenne visszapörgetni az idő kerekét

 

 

Keserű éjszakán

Mikor a halál árnyékában vár

Gondolkodom, vajon van e miért élni

Egy kés kerül a kezembe,

De nem tudom megfogni

Ekkor emberek arcát látom

Kik azt súgják fülembe:

Ne tedd meg nem érdemes

Nincs miért élnem ma már

A boldogság engem meg nem talál

Vajon miért történt velem ennyi kín?

Egy sötét éjszakán a kapu kínnyíl

S az ablakba mászik maga a Sátán

És elmondja, hogy az életben csak kínszenvedés vár

Nem lesz soha egy nyugodt percem

Amíg a kést a fiókban meg nem lelem

 

 

Mikor minden csillag az égen ragyog már

És te a sötétben ülve a halálodra vársz

De egy hangszál füledhez édes hangon súgva:

Enyém leszel újra

 

 

Ember vagyok nem holmi Isten,

A szabadságot nekem is el kéne nyernem

 

Keresem a helyem ebbe a világban.

Sötét éjszakán át csak erre vártam!

 

Hogy elmoshassam nektek,

Ki is vagyok én

Egy sötét éjszakán születtem

Éjfél környékén

 

Sötétben élek de a fény felé szállok

S remélem, egyszer még rátalálok

Mivel közöttünk élnek az igaz barátok!

 

Mert ember vagyok nem holmi Isten

A szabadságban nekem is erősen kell hinnem

Hogy talán majd egyszer én is elnyerem

 

 

 

Piros póló

Fekete nadrág

Ági suliban, ebben jött már

 

Kedvence a matek óra

Mindig csak nevet rajta

Pedig csak számokból áll az óra

 

Majd este hazaérve

A kanapéra ülve

Barátok közt nézett a tévében

 

Sötét éjjelen

Sötét ruhában járok

Sötét lelkemben

Sötét zenét dúdolok

 

Megyünk az erdőben

Zenét hallgatva

Egy keserű almából

Nagyokat harapva

 

Koncertre megyünk

A völgybe, hajnalba

Tokió Panzió lesz a csarnokban

 

A csarnokhoz érve

Hangos kiáltás közepette

Egy emós pengéket oszt

A csarnokkal szemben

 

Leverjük a szemetet, ne osszon több pengét

Hogy ne zsebeljen be érte még több lét

Majd bemegyünk a csarnokba

A Tokió Panzióra nagyot tombolva

 

 

Nézem a tájat

Arcom tiszta bánat

Lehet, már nem látlak

De szívembe téged várlak

 

Arcomon a bánat

Szívembe téged várlak

 

Szívembe kést döfnék

Hisz szívem csak érted él

De te már nem vagy velem

Hogy viszonozd szeretetem

 

Szívembe kést döfnék

De vajon megérné?

Azt a fájdalmat, amit átélnék

Hisz szeretni jobban tudnék

 

Szeretném szeretni

De ő nem engedi

Ellök magától

S meg nem becsüli

Azt, amit érzek iránta

Nem kell neki

 

 

Körülöttem sötétség uralkodik

Elnyom a mély

És fullasztóan szívembe tép egy régi szenvedély

Addig kereslek, míg hiányod érzem

Jó lenne újra ölelni téged

Szerető karjaimban

 

 

Néha elgondolkodom,

Hogy nincs értelme tovább élni

Hisz csak szenvedek

S a pokolba kívánom ezt az életet

 

 

 

Lelkem meghalt,

Szívem nem dobban már,

Testem a sötétség mögött vár.

 

A sötétségben lakik valami,

Talán a Halál, ami egyszer megtalál.,

Karjaival átölel s magába zár.

 

Eljön hozzánk egy sötét éjszakán,

Mikor nem is várnál rá

Egy véres kést a szívedbe szúr,

S nevet kacag, mert ő a Halál.

 

Eljön a Halál,

S kést kirántván,

Szívedbe szúr

S megaláz örökké már.

 

Meghalsz egy sötét éjszakán,

A Pokol angyala hívogat tán?

Nyomodban a Sátán már,

A Halál most végkép lesújtott rád!

S meghaltál!

 

Egy esős péntek délután

Mikor hűvös szelek fújtak az utcán

 

Én beléptem a terem ajtaján

S megláttalak téged, ahogy a padon áltál

És tekinteteddel valahogy elvarázsoltál

 

Később táncolni hívtalak de, te nem hagytad magad

S tekintetem néha-néha megszakadt

Elvetted a sapkám, mert nem tetszet neked

Hogy miért? Arra feleletet nem lelek

 

Majd a buli végén táncoltunk egyet

Én sose feledem el azt a percet

Mert akkor éreztem elsőnek, hogy szeretlek

 

Másnap csak erősebb lett ez a érzés

Hogy szeretlek és ez nem kérdés

 

Bárcsak megadná az ég, hogy veled lehessek

Mert néha a szívem is fáj annyira, szeretlek

 

 

Hiányzol!! Kiáltja szívem

S lehajtott fejjel a bús magányba néztem!

 

De mikor látlak, vagy csak írsz nekem

Bátorságot adsz, ami nekem sosincsen

 

 

 

Oldal: Olyan versek miknek még nem tudtam címet adni
Mindenféle vers :D - © 2008 - 2024 - versefierboy.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat