Csak el szeretném mondani mit is érzek,

Szívem megfagy, s ereimben lüktet a méreg,

Lelkem darabokba van már.

De az egész testem csak érted kiált!

Te vagy az a lány kiért megőrülök rég,

Kiben látom egész életem értelmét!

De te csak barátként gondolsz rám,

Mint bálna a tengerben, a bagolyra a fán

Lassan meghalok, felemészt a bánat

De feléd az angyalok emeljenek sátrat

S vigyázzanak rád,

Miközben én a pokolból nézek fel  rád .

De bárcsak új könyv nyílna

S a bánat elillanna

Hisz fagyos szívemet csak a te léted gyógyítja!

Elmondok neked valamit!

Valamit, amit magamba titkolok,

Az igazság, amiért egy világot letagadok.

Mikor napról napra becsaptál,

S olyanokkal bombáztál, ami számomra nagyon fájt,

De te nem törődtél velem, nem érdekelt szerelmem!

Azt mondtad nem kérsz belőlem.

 

Megölted a lelkemet, a testemet,

S minden emléke kitöröltél szívemből.

Emlékedet összeszedtem, egy dobozba tettem!

Mint ahogy te tetted velem, egy doboz lett a helyem.

 

Megváltozott testem-lelkem,

Most már nem vagyok a régi,

Egy házba csengetek, s nem érdekel, ki jön ki!

 

Nem érdekel a világ se az élet,

Csak azt teszem, amit szívemmel érzek,

Rég meghaltam volna érted,

De most már semmit se érzek!

 

Keserű ez az érzés, hogy nem érzek már semmit,

Hogy tudom meghaltak bennem érzéseim,

És érzem, hogy e világnak annyi.

Egyszer elmentem tőled s ezt bánhatom,

De most újra itt vagyok, s fekszem ágyadon,

Vajon valóság ez?

Vagy csak álmodom.

 

De én már nem hiszek a mesékben,

Hajnalodik tehát mennem kén már

De visszatartasz, s ez olyannyira fáj

Nem tudok elmenni tőled soha már.

 

Érzem, illatod csókolom a szád

Ágyadban fekszem s átkarollak már

Örökké csak veled aludnék

 

De te már egy más világban élsz

Ahol számomra hely nem létezik

S boldog szívem, itt elvérzik.

Gondolatok

Gondolatom messze szál,
A bokorból egy ázott madár kikandikál.

Bánom már, hogy nem vagyok veled,
Hogy  nem melletted ér a kikelet,

Veled akarok lenni,
Minden percben forrón csókolni,

Vagy reggel az ágyad mellé térdelni,
Átkarolva, füledbe édes hangon súgni:

Szeretlek kedvesem,
érted oly lázasan dobog az én szívem!
Veled akarom leélni  életem

Bárcsak most is velem lennél,
Mikor írom e kis verset.

Hisz gondolatomba
Veled mindíg más világban élek!

Álmomban már láttalak
Boldog szívvel vártalak
Minden éjjelen
Hogy újra lássalak

Majd eljött a nap
Mikor megláttalak
S boldoggá tettél
Egy perc alatt

A Duna parton állva
Jó időre várva
Letérdeltem én
Gyűrűt nyújtva feléd

Te elmosolyodtál
Felállítottál
S megcsókoltál

Majd elkezdtünk járni
Ugyan ritkán tudlak látni
De bízom benned
S remélem
Örökké együtt leszünk életem

Egész szívem
Csak érted áhít
Imádlak téged
S e érzés csábít

Oldal: Elfeledett emlékek
Mindenféle vers :D - © 2008 - 2024 - versefierboy.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat