Várok amíg csak kéred

Várok, mert tudom megéri!
Bizok, mert szívem reméli!


Hisz rád gondolok,
Most is e percben.
S várom a napot,
Hogy szerető szívem,
Végre megismerjen

Hisz te különleges vagy,mint a csillagok!
Este a hold is te érted ragyog.
És mikor felnézek az égre,
Rád gondolok én a messzeségben.
Hogy bárcsak itt lehetnél velem!
S hozzám bújnál e sötét éjjelen.

Remélem eljön majd ez a nap.
Hisz a te gyönyörűséged el nem szalad!
Mosolyodtól virág fakad.
Az angyal szárnyad hol hagytad?

Hisz angyal vagy,ki a földön jár!
Így  Isten elvesztette legszebb angyalát!

De hid el neken.

Nagyon várom a napot h megismerjelek.
Hisz két karommal .
Már úgy átölelnélek,
De várok rád amíg az élet engedi!
Hisz te  vagy aki a szeretetet,
NAGYON MEGÉRDEMLI!!

Várakozás

Várom már a napot,
Mikor megismerhet szívem.

Mikor karomba zárlak,
S elmondom érted dobog szívem!

Minden egyes percben.
Mióta csak ismerlek.

Ezért hát várom azt a napot,
Mikor itt leszel mellettem.

S kedvesen füledbe súghatom:
Szeretlek kedvesem!

Tokió Panzió

Sötét éjjelen
Sötét ruhában járok
Sötét lelkemben
Sötét zenét dúdolok

Megyünk az erdőben
Zenét hallgatva
Egy keserű almából
Nagyokat harapva

Koncertre megyünk
A völgybe, hajnalba
Tokió Panzió lesz a csarnokban

A csarnokhoz érve
Hangos kiáltás közepette
Egy emós pengéket oszt
A csarnokkal szemben

Leverjük a szemetet, ne osszon több pengét
Hogy ne zsebeljen be érte még több lét

Majd bemegyünk a csarnokba

A Tokió Panzióra nagyot tombolva

Szerethetem e vajon?

Egy keserű gondolat szál most fejembe
Vajon elmondjam neki hogy szerettem
Hogy ennél csodálatosabbat még sose éreztem
S rájöttem ő csak ő kell nekem
 
Gondolataim most is felé szálnak
Álmaimban téged látlak
S szeretném ha tudnád csak téged imádlak
De a titok titok marad , míg szívemen a bánat kihasad

Mert sajnos nem mondhatom el, mit érzek
Hisz eljátszottam már minden esélyem
Így nem tudhatom mi let volna
Ha elárulom titkomat

Hisz barátnak még jó vagyok
De én ennél töbre vágyom
Szertném elmondani menyire szertem
Hogy szivem egy ideje csak érted dobban

De félek hogy bántanálak érzéseimmel
Ezért ez a vers egy gondolat marad
És minden amit irántad szívemmel érzek
Azt feledni sose hadja szivem

A Pokol felé szálva

Sötétben születtem,
A pokol felé repültem,
De te elkaptad kezem,
S a fény felé húztad lelkem.

De útközben elestem, a kezed is elengedtem,
Hisz vár rád egy szebb világ,
Én majd ott várok rád,
Egy gyönyörű csillagos éjszakán.

Kezed nyújtanád de én elvetém ,
Hisz a pokol felé zuhannék!
Nem kell már nekem az életem,
A pokolba taszítva létezem.

De te angyal vagy nekem,
Ki a felhők közt röppen,
Lentről nézlek téged,el sohasem érlek,
Vágyom rád ,szenvedélyel csókolnám a szád,
De a lánc nem enged s a pokol tüze is éget,
Tűzben égve nézek fel az égre,
Hisz te ott repkedsz a felhők közelében,
S angyalként nézel le rám a pokol legmélyére,
Ahol tűzben forgó szemem rádvetem éppen!

Neked

Nem tudom, hogy mondjam el,
mindazt, amit érzek, Hidd el,
hogy csak TE vagy, és én érted
élek, Nem tudom, miért fáj,
de fáj a messzeséged,
Minden percben hiányzol,
én úgy SZERETLEK téged.

Az égen már ragyognak a
csillagok,
Én az ágyikóm felé
ballagok,
Behunyom a szemem,
és én boldog vagyok,
Mert álmaimban,te velem vagy,
és én veled vagyok...

Szeretnéd, ha szeretném, amit
szeretnél? Mert Én szeretném,
ha szeretnéd, amit Én szeretnék!
Na, akkor mostmár CSÓK
ahová szeretnéd!:)

Húnyd le a szemed, s bízd rám magad.
Elviszlek oda, hol senki sem zavarhat.
Nem lesz ott senki, csak Te meg Én,
Ott fekszünk majd a felhők tetején!

Csodálat

Madarak ülnek a fán
S ragyognak a levelek
Én azon gondolkodám
Hogyan mondjam el neked

Hogyan mondjam el neked
Menyire szeretlek
Hogy már álmaimban is
Csak téged kereslek

Várom a percet, hogy újra láthassalak
S remélem eljön a nap
Mikor elmondhatom
Hogy minden álmom te vagy

Szeretném elmondani
De félek a választól
Félek a  választól
Ezért inkább csodállak a távolból

Depi

Gyorsan ver a szívem
S néha meg-meg áll
De nem jön el értem a nagyszerű halál

Csak szenvedek
Napról napra jobban
A szerelemtől szívem bárcsak lángrakapna

Megfogok halni!
Érzem ez a vég!
A depresszió a szívembe tép!

Minden nap betölti helyét,
A szívemet melkasomon keresztül tépi szét

Te vagy az egyetlen aki meg tudna győzni
Hogy nem szabad feladni

De én csak téged akarlak látni
Veled akarom az életem leélni

De a depresszió kerget
Mert félek h elveszítelek

Ég veled

Keresem helyem , de a választ nem lelem
Hogy micélból születtem. meg én ezen a helyen
Kersem azt a helyet ahol boldogan élhetem !
De ilyen hely számomra Nem terem.
A Föld nem az a paradicsom ami fán terem !

Egy sötét helyre születtem.
De a kérdésre a választ nem lelem meg
Hogy miért nincs e világon aki engem elnem itél ?
E választ a kérdésemre sehol se találom ,
Hisz nem érdekel senkit az én magányom ,
Társam nem lelem e szörnyű világon,

S mikor a fejemet elönti az izzó félelem !
Mikor a szemen vérben forog azt kiáltom: Ég veled!
Keserű gondolat szál a fejembe,
Egy áldozati tőr most ál a szívembe,
Kitépem szívemet és felejánlom neked  ,.
Hogy élj boldogan de én innen elmegyek !
Nem keserítem tovább az életed ,
Ha vérző szívemet kezedből a porba leveted .
Elmegyek innen,vissza se nézek ,
Hátrahagyom megtört szívem s minden emlékem ,

Majd eltűnök lassan a messzeségbe ,
Már csak az árnyékom láthatod a naplementében .
De az első széllökés feldönti testem ,
Mert nállad hagytam szerető szívem ,
De utólsó lélegzetemmel is azt kiáltom :Ég veled én nem vagyok e világon
És porba hulló testem többé már nem látod .
A végső búcsút szívemnek ajánlom
De a meggyötört szívem egyszer csak megszakad
És portól porrá leszek ez marad!

                                              Egy gondolat

Gondolatok közt epekedem éppen
Miközben a rímeket szövöm szépen
De veled leélném az életem s mégsem,
Kérhetem h legyél mindíg velem!
Sajnálom életem ha bánatot okozom,
Vagy éppen az orrom alatt motyogom.
Amit most el kell mondanom
Szeretlek,csodállak,reád vágyom életem
Ezeket a szavakat mondom én teneked!
Majd szép lassan megkérném a kezedet

Boldogan élnénk a földön kedvesem
A keserű gondolatokat mind el feledem
Mert te vagy aki örökre kell nekem
Hisz veled képzelem el az életem

Vágyom rá,hogy veled legyek
Minden percben elmondanám mennyire szeretlek
De ha igent mondanál, ha megkérném a kezedet
Akkor életem végéig téged szeretgethetnélek

Köszönöm, hogy vagy nekem
Köszönöm,hogy viszaadtad életem
S igérem megteszek mindent,
Hogy viszonozzam Szerelmem

Egy nap

Olyan jó volt ez a nap
Világított kint a nap,

S mikor megláttalak:
Mosoly lett az orrom  alatt!

Benned minden megvan
Amire vágytam oly rég:

Szép,Okos,és Őszinte angyal vagy
Ki földre tévedve él

Remélem a boldogságot keresve
Szerető szíved visszatér

Meglátod én szeretnélek
Jobban mint bárki más

Mint tiszta égen ezer csillag ragyogása
Gyönyörű mosolyod hasonmása

Élet

Bárcsak meghalnék,
Egy új világba születnék,
ahol nincs bánat,
nincs ártalom,
Csak a megfagyott valóság minden utcasarkon,
És a keserő gondolatok a fejembe jönnek,
Senki sem akarhatja h jöjjenek a könnyek,
De megtörténk minden, életem nem feledem,
Csak egy lány van e világon kivel életem leélhetem!
Igen! te vagy az a lány kivel az életem elképzelem.
S gondolatok közöt,miközben írok
Az életem elképzelem s szinte már sírok,
Mert nem akarok nélküled élni,
Veled akarok megöregedni,
De addig még van idő nem kell úgy sietni.
Rövid az élet de ki kell élvezni!

bárcsak velem lennél hogy eggyüt örüljünk,
a jónak, a rosznak, s mindennek amit megtehetünk.
Szeretlek életem jobban mint azt gondolnád
Veled képzelem a jövőm s tudom h most mosolyogtál,

De imádlak szeretlek egyszer feleségül kérlek
S akkkor eggyüt leszünk míg tart az élet!

Gondolat

Ahogy nézek a messzeségbe
Reád gondolok életemnek fénye
Reád gondolk én a messzeségbe

Nézem az eget
arcomon a bánat
De ez csak álca

Hisz kedvesemhez utazom
ki szerető szívem
végre hazavárja

Vágyom rá h lássalak
Hogy karomba zárjalak
S együt nézzük a naplementét
Miközbe ajkadra csókot lehelnék


Szeretlek te drága
Elméd ragyogása
Tölti be a teret
Ami bennem egykor keletkezett

Gondolatok közt

Volt egy álmunk,
Mely felé száltunk,

De most tönkrement minden,
Amire vágytunk,

Miért kell ezt tenni?
Miért nem lehet megérteni?

Miért kell elvenni?
Mindent ami az embert élteti!

Vagy talán létezik egy másik viág?
Ahol az ember egy boldogabb világra vár?

De én csak egyre vágyom,
Hogy a szerelmemmel éljek e világon!

Vajon álmom valóra válik?
Vagy kárhozott leszek mindhalálig!

Lehetne

Mikor besötétül az ég.
S  csillagok vannak szerteszét.

Gondolataim feléd szállnak,
Álmomban csak téged látlak,

Várok rád minden napon.
Vagy éjszaka mikor e verset írom.

Vajon hol lehetsz?
Én itt várok rád.

A messzeségben kitárt karral,
Várom hogy idesétálj

Majd karomba zárlak.
S el nem eresztlek soha.

Mert míg süt a nap,
S ragyognak a csillagok
Az én szívem csak te érted ragyog.

Lehangolva

Ez egy keserű álom,
Én a Pokolba vágyom!
Remélem eljön,
Ha egyszer megtalálom.

Remélve várom,
Hogy egyszer megtalál,
Magához ölel s karjaiba zár.

S megérzi minden bánatom.
Mint egy hideg alkonyon.
Mikor az érzés magával ránt,
Elbúcsúzik tőllem.
Hisz mennie muszály!

Utána mennék de nem tudok.
Bárcsak velem maradhatna.
De egy szép napon én is meghalok,
És egy napon örökre velemaradok.

Halálraítélt

Meghalt bennem minden rég
Mert ez a vers a lelkemet szedi szét
Pokolra vágyom,s nem kérek mást
Csak hogy az örök szenvedést felváltsa a sírás,

Voltam már megtörve,szétszakítva,ellökve
De most minden más,
Az örök szerelmet felváltja a sírás
S a szívemet marcangoló örök sikítás

Bárcsak létezne egy jobb világ
S akkor létem nem firtatnám
Hogy miért élek e földön?
Ha a szenvedés egy örök börtön

Ezért nem értem
Hogy miért is élek
Miért tört meg e lélek
Vagy a test melyben élek

Nem voltam más mint egy ártatlan lélek
Megszülettem meghaltam de mégis élek
Bánatomat leírtam e csöpp kis versben
S szívemet lelkemmel együtt a bánat földjére temettem!

Meghasadt Szív

Lement már a nap.

Félhomály van már,

Sok fény a felhők tetején táncot jár,

S onnan el nem szál.

Messze vagy tőlem.

De számomra mégis közel,

S gondolatban veled vagyok,

Egész áldott reggel.

Szívemben élsz,

Mint égen a csillagok!

A szivárvány összes fénye,

Csak te érted ragyog.

Mindig velem leszel,

Amíg ki nem lök a tenger,

Hisz az élet viharos tengerén,

Csak egymagam evezém.

De ha az evező eltörék,

S én elvesznék az élet tengerén!

Te velem maradsz,

Hisz emléked szívemben él.

Két Kerék

Pörög bennem most négy kerék,

Lázadni készül e nemzedék!

Kivont kardal csatát szít,

Egy jobb horoggal a mennybe repít!

 

Hogy is mondjam el neked.

Hogy mit üzentek a fellegek:

Csatába hívnak az emberek!

Gondolkodom rajta, majd felkelek,

 

Éljen a nép!

Gyerünk a kardért!

Küzdjünk meg most a szabadságért!

 

Tombol a nép,

De mit tegyek.

Ha csatába hívnak az Istenek!

 

Menny és Pokol végső harca.

A sátán a földön az utcákat rója,

Isten is keresi az emberét,

A legyőzhetetlen fegyverét!

 

A négy kerékből nem maradt csak két kerék,

Mert az Ördög s Isten színre lép,

S kardot ragadva megküzdenek.

De ekkor bejön a fegyverszünet.

 

Isten s az Ördög hazatér!

Hisz a Föld örök nyugalmat remél,

De mi lesz még a földből? Ki tudja?

Lehetne egy pokoli jó kis szauna!

 

Erről még tudnék mesélni,

Ezt tovább tudnám regélni,

De nem tehetem meg.

Mert gondolatok között mindenki hazamegy.

 

Erről szól kis versem,

Amit most gépeltem,

Abba is hagyom az írását.

Mert a négy kerékből

Kettő már hibássá vált!

Oldal: Friss
Mindenféle vers :D - © 2008 - 2024 - versefierboy.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat