Magasan nézek fel az égre.
Hol vihar közeleg éppen
A messzeségben.
Messzi jövendőre
Gondolok szépen,
Hol villámok szállnak
Felhők közelében,
Most is rád gondolok éppen!
Mikor e sorokat szívembe vésem.
Te ikhleted most a versem.
S köszönöm hogy vagy nekem!
Lehült a levegő s tombol a szél
Az én szívemben egy bánat él
Hogy nincs a kezembe egy jégkrém
Benyúlok hát a hűtőbe
S kezembe akad egy jégkrém
De kisütött a nap
Megolvadt a jégkrém
Az édes élvezeteknek
Hamar végetvetvén
De mosolyom nem lankad
Szívem nem fáj már
Hisz lelkem tudja jól
A hűtőben mégegy jégkrém vár
Egyszer azt hittem hatalmas gond van
A falra firkáltam és azóta ott van
sprayvel írtam a világot akartam
De magamnak egy emléket hagytam
Gyerekes csínyként indult az érzés
De mikor felnőtt lettem is jött a kisértés
Kezemben van a spray
Gondolkodtam miért
Miért ne tegyem meg
Kinyújtom hát kezem
S a falra firkálok
Olyat amit még senki se látott
Belerakom érzéseim e kis rajzba
Hogy egyszer a világ is megtudhassa
Mindazt amit ide lerajzolt az elmém
Csak a Graffitit éltetém
Madarak ülnek a fán
S zöldben ragyog a táj
Minden kismadár
az élelemért kiabál
De meleg van odakin
Rekkenő az idő
S valahol egy udvarvan
Még egy fa is kidől
De ilyen az idő
Ha a meleg nyár eljő
Vegyünk fagylaltot
Vagy ugardjunk a kádba
A medencénél naphosszat csak sátrak állnak
És az emberek fejeseket ugrálnak
Szerintem ez a nyár
A nyár egy buli
A buli jó mert lassan itt a suli
S akkor nincs buli
Valamikor egyszer a tenger parton ültem
Gondolkodtam mit is kéne tennem
Minden érzésem papírra vettettem
De a papírt ott felejtettem
Nincs már bennem igazi érzelem
Nincs már bennem mert papírra vetettem
De a papírt ott felejtettem
Mert a homokba rejtettem
De vissza nem mehettem
Meg nem kereshettem
Mert örökre elfeledtem
Hogy hova tehettem
Mikor besötétül az ég.
S csillagok vannak szerteszét.
Gondolataim feléd szállnak,
Álmomban csak téged látlak,
Várok rád minden napon.
Vagy éjszaka mikor e verset írom.
Vajon hol lehetsz?
Én itt várok rád.
A messzeségben kitárt karral,
Várom hogy idesétálj
Majd karomba zárlak.
S el nem eresztlek soha.
Mert míg süt a nap,
S ragyognak a csillagok
Az én szívem csak te érted ragyog.
Bárcsak velem lennél kedvesem,
Minden percben,érted dobban szívem,
Reád gondolok ha nézem a tájat,
S a naplementében is téged látlak.
Úgy hiányzol énnekem,
Mint ha te lennél az én szívem,
S nélküled nem élhetem életem!
Gondolatban feléd szállok,
Álmaimban reád várok
Keresni foglak amíg csak élek
Mert hiszem, hogy téged boldoggá tennélek!
Olyanok vagyunk mint a csirkés szendvics
Csak csipogunk össze-vissze
Mint a megált szív mely vérszagra dobban
S dobog össze vissza
Mint a vérfarkas mely ordít és vonyít
De nem érdekli más
Csak a pokoli fajzat meg a tüzes kénkő
Nem jöhet semmi más
A pokolbanéltél de megkönnyebültél
Gyere és zúzzál rá
Mint a szerelmes szív melyanyit dobban
Mint amenyit csörög a lánc
Mióta megláttalak
Érted dobog szívem
És csak egyre erősebb az érzés
Mikor a közelembe érsz
De fáj is a szívem
Hisz nem leszel velem
Mert a nép kifosztása
számodra nagyobb feladatot jelent
Majd egyszer remélem meglágyul szíved
S adsz nekem egy esélyt
Hogy bebizonyítsam mit is érzek
Igaz érzéseim titkolni nem tudom
De már megszokhattad hogy minden titkom tudod
Azért írom e verset hogy kegyeidbe fogagy
És elmondhassak neked szép és jó dolgokat
Hozzád szól ez a vers
Kicsi hugicám
Ki velem vagy mindíg és vigyázol rám
Hozzád kicsit jobban,jobban húz a szívem
Te vagy a családból aki mindíg megért engem
Remélem majd egyszer
Újra találkozunk
Karunkba zarjuk egymást
S puszit adunk
Keressük egymás társoságát
S sokat nevetünk
Nevetünk azon ami,volt és sokat mesélünk
Történeteket mesélünk egymásnak
Hogy mit hoz majd az élet
S egyszer csak hirtelen
elcsodálkozunk
Hogy mennyi közös van bennünk
S mennyit nem tudunk.
Majd tovább meséljük, azt amire a múltban vágytunk
Mindíg egy olyan hugira vágytam
Amijen te vagy kicsi drága
A Földnek egyetlen rózsaszála
Remélem egyszer újra együt leszünk
Elmeséljük egymásnakmi volt s mit teszünk
"De tud meg nekem te vagy a legfontosabb
Az egész családból legjobban téged bírlak"
Imádni téged oly csodás
Mint egy szerelmi vallomás
S én szeretlek téged
Ehez nem fér kétség!
De ez egy egyirányú érzelem
És ezt fájlalja szívem
Hogy nem lehetsz velem
Hisz te nem szeretsz engem
De én imádok veled lenni
Titokban rádgondolni
S teljes szívemet neked adni
S titokban csodálni
De tudom hogy semmi eséje
Mert te nem lehetsz velem
Hisz nem szeretsz engem
Ezért fáj az én szívem
Lelkem meghalt,
Szívem nem dobban már,
Testem a sötétség mögött vár.
A sötétségben lakik valami,
Talán a Halál, ami egyszer megtalál.,
Karjaival átölel s magába zár.
Eljön hozzánk egy sötét éjszakán,
Mikor nem is várnál rá
Egy véres kést a szívedbe szúr,
S nevet kacag, mert ő a Halál.
Eljön a Halál,
S kést kirántván,
Szívedbe szúr
S megaláz örökké már.
Meghalsz egy sötét éjszakán,
A Pokol angyala hívogat tán?
Nyomodban a Sátán már,
A Halál most végkép lesújtott rád!
S meghaltál!!
Van egy világ mit megalkotot elmém
Ebben a világban boldogan élhetnék
Egy világ ahol nem kéne szenvedni,s sírni
Az én világomba boldogan lehetne élni
Az én világomban nincsen bánat
Ami a szívedbe mar és fáraszt
Nincs unalom mi megölne
Vagy fárasztana hideg éjszakán
Egy tökéletes világ ahol az ember boldog
Amit én teremtettem és most szívem is dobog
A Remény megvan a világban
De nincsen ember ki hasznája
Egy világ ahol élhetnék boldogan
Ahol nem kell meghalni mint a szó a mondatban
S kereshetném igaz szerelmem amíg élem életem
S keresem elvesztett lelkem
Lelkemben van e világ kulcsa
De e világba nem él élénk képzelgés
Hisz e világot azért hoztam létre
Hogy el tudjak bujdosni
Akár a világ végére is
Keserű éjszakán
Mikor a halál árnyékában vár
Gondolkodom, vajon van e miért élni
Egy kés kerül a kezembe,
De nem tudom megfogni
Ekkor emberek arcát látom
Kik azt súgják fülembe:
Ne tedd meg nem érdemes
Nincs miért élnem ma már
A bolgogság engem meg nem talál
Vajon miért történt velem ennyi kín?
Egy sötét éjszakán a kapu kinyíl
S az ablakba mászik maga a Sátán
És elmondja , hogy az életben csak kínszenvedés vár
Nézem a szerelem vonatát,
Forgatom a szerelem fonalát,
Érzem szívem bánatát
Lelkem izzó fájdalmát
Szememben tűz lobban,
A fájdalmat legyőztem bánatomban
Reményben gazdag az én szívem
Amióta őt megismertem
Megismertem őt,
S csak rá vágyom
Megismerte álmom,
Szívét szívembe zárom,
Két szemem érte ég
Remélem újra látom én
Szívem érte dobban
Velem van álmomban
Szeretelek szeretlek téged
Elmondom én mennyire szeretlek
Szeretnék veled lenni
Örökkön örökké téged szeretni
Szeretnélek újra látni
Ismét karomba zárni,
S füledbe súgni:
Szeretlek nagyon!
Újra beszélgetni veled,
Minden könyvet föllapoznék neked,
Hogy elmondhassam:
Menyire szeretlek!
Minden nap gondolok rád,
A csillagokban is, téged látlak már,
S mikor feljön a nap,
Gondolatomban ismét te vagy,
TE és, hogy a mosolyod az égen oly szépen ragyog.
Álmaimban téged látlak,
Hogy egy nap megtalállak,
Őszintén karjaimba zárlak,
Hisz egész életemben csak téged várlak.
Sétálok az ucán, s csepereg az eső
Melletem villám cikázik, s egy fa kidől
Majdnem rámesik, de meg se ilyedek
Hisz az élet is íly gyorsan lepereg,
Az utcákon bolyongva, keresem a helyem
De még idáig nem lelem,
Csak ázok az esőbe, a víz az arcomon lepereg
Letörlöm kezemmel s tovább menetelek.
Életembe sok mindent megtettem
De sose éreztem hogy erre születtem,
Keresem a helyem a világban
Hátha egyszer meglelem.
Elbúcsúzok most tőlletek,
Az esőbe sétálva, merengve
S kérdem én minek is élek,
Hisz csak az igaz szerelmet keresem,
Meg megtaláltam de mindíg póruljártam,
Tudom nem erről szól ez a vers
De mégis megtettem
Elmontam amit amit sohase mertem
Szeretném ha a halál
Magával ragadna,
De bárcsak azt a lányt láttam volna,
Aki miattam bánkódik
Mert meghaltam
De én már sose tudom meg
Hogy van e valaki akiért érdemes élni,
Hisz most búcsúzom azoktol akiket szerettem
S remélem soha el nem felednek
Miért teszi mindenki ezt velem?
csábít, kihasznál és ellök
pedig semmit se tettem
Aláírom hát halálos itéletem
S megírtam az utólsó levelem
Búcsúzok most tölletek
És elmegyek
Emlékez arra ki vagy!
S neved soha meg ne tagad,
Keserű magányból kifordúlva
Gondolsz a sötét múltra,
S mikor már neved is feleded!
A való élet vár rád.
Mert a négy fal között, nem gondolsz rá.
Ott az lehetsz ami az álmaidban vár rád
Lehetsz hős ki a bajtól nem rettenhet,
Az álomvilág mindent megteremthet.
Egy szobában vagyok, de számomra ez a világ
Ahol hősként élem életem,
Mint az álmaimban már
Megmentem a világot, jöhet bárki ellenem,
Az életem nemsajnálva az ifjú hölgyeket is megmentem.
Majd megküzdök a sárkánnyal, hogy embernek ne árcson már!
De mikor az utcára lépek.
Csak egy ember vagyok a sok közül.
S nem holmi hős aki elfutna a bajelől.
Ki megmenti a hölgyeket,
Vagy párviadallal vív magának tiszteletet,
De sajnos csak egy ember vagyok,
Aki azt sem tudja miért éljen.
De azért vannak boldog percek életemben,
És mikor végre hazajutok a négy fal közé,
Újra az a hős leszek aki a szívemben él!
Mikor elfáradok a nagy harcban pihenni térek,
De álmomban is mindíg e világban élek.
Messzeségen tornyot látok
A tornyon egy csillagot találok
E csillag vezet majd az úton
Hogy szivem közeledbe jusson
De hosszú még az út
S a csillag is elveszett
És én a gondolataimba veszek
Gondolatban viszont veled leszek
Majd szállok feléd
A csillagok közé
Hogy veled lehessek
Életem minden éjjelén
Várom már a napot,
Mikor megismerhet szívem.
Mikor karomba zárlak,
S elmondom érted dobog szívem!
Minden egyes percben.
Mióta csak ismerlek.
Ezért hát várom azt a napot,
Mikor itt leszel mellettem.
S kedvesen füledbe súghatom:
Szeretlek kedvesem!